Grafológiai cikkek

A betűk mögé látó pedagógusok | Pándy András

A betűk mögé látó pedagógusok

Minden pedagógus-grafológusnak bizonyára vannak érdekes esetei a két tudomány összefüggéséről. Jómagam a pedagógiai kíváncsiságomnak köszönhetem részben a grafológiát, s a grafológiai tudásomnak pedig a pedagógiai működésem sikerességének javulását.

1991-ben azért tudtam elkezdeni a grafológiai tanulmányaimat, mert tanári, nevelői munkám segítsége szempontjából fontos továbbképzések között lapozgattam az FPI, azaz Fővárosi Pedagógiai Intézet kiadványában, s amint megláttam azt a tanfolyamot, amelynek a címe „Grafológiai alapismeretek” voltak, megdobbant a szívem. Ez kell nekem! Ez volt az egyet-len tanfolyam, amiért fizetni kellett, egyébként mindegyik ingyenes volt. Nem számít! Valahol éreztem, hogy ez az én utam.

Úgy gondoltam, hogy az ember megismerésének egy újabb módját tudom megtanulni, s ez a lehetőség nagyon izgalmas volt.

Pedagógusi munkám során sok olyan élethelyzettel találkoztam, ahol segített a grafológia. Ezek közül egy jól végződő és egy félig-meddig jól végződő esetet írok le.

Az első esetben egy 5. osztályos kislány nehezen vette az átmenetet, eléggé visszaesett a tanulmányaiban. Írásában romlottak az illesztések, nehezen kötötte a betűket egymáshoz, mint ahogyan a megsokasodott tudnivalókat sem tudta jól egymáshoz kapcsolni. A kudarcok nagyon frusztrálták, elvesztette az önbizalmát, tele volt feszültséggel, ez az írásban úgy nyilvánult meg, hogy kisebb volt a betűmérete, indokolatlan szögesedések jelentek meg, nagy és ingadozó volt a nyomatéka, több helyen szúró végvonalak voltak láthatóak.

Segíteni szerettem volna ennek a jó mozgású, gyorsan, ám néha meggondolatlanul reagáló kislánynak.

Beszéltem az édesanyjával, hogy érdemes lenne sportoltatni a kislányt, mert tele van energiával, harmonikus a mozgása, gyors a reagálása, s a sportban elért eredmények jótékonyan befolyásolhatják majd a tanulmányi eredményét. Először nem akart kötélnek állni, hogy majd kevesebb ideje marad a gyereknek a tanulásra, de végül sikerült meggyőznöm. A kis-lánynak a víváshoz lett volna kedve, s a szülők meg is engedhették maguknak az akkor is már drágának számító tanfolyamot. A kislányról kiderült, hogy van tehetsége a víváshoz, s mire 7. osztályos lett, már versenyeket is nyert. S a sportsikerek meghozták az önbizalmát is, s ha nem is lett kiváló tanuló, de viszonylag jó eredménnyel zárta a 8. osztályt.

A másik eset kevésbé örömteli végeredménnyel zárult, mert komoly problémára derült fény a kislány írása elemzése kapcsán. 8. osztály vége felé járt, amikor egy biológia dolgozatát olvasva érdekes jel-együttest vettem észre. A gyerekek esetében a szülő gyerek kapcsolatra utaló „gy” betűk meglehetősen furcsán néztek ki. A „g” betűk a serdülőkre jellemzően lent nyitva voltak, nem képződött hurok. Az „y” sem hurkosodott, de az „y” szára durván átdöfte a „g” szárát, s szinte bekebelezték a betűt, félkört leírva. Három ilyen „gy” betűt találtam a röpdolgozatban, s ez a kombináció elgondolkoztatott. Hiszen a szülő- gyerek kapcsolat lazulni szokott ugyan, de a szülőt jelképező „y” nem szokta átdöfni a gyereket jelképező „g” betűt. Minta a szülő átgázolt volna a gyerek szexusán…

Kiosztottam a dolgozatokat és kértem a kislányt, hogy maradjon bent tanítás után a szaktanteremben, mert beszélni szeretnék vele. Kérdeztem, hogy milyen a kapcsolata a szüleivel. Azt válaszolta, hogy jó – de közben egy kicsit zavarba jött. Az édesanyját ismertem a szaktanári fogadóórákról, úgy tűnt, hogy törődik a kislánnyal, az apát nem ismertem. Elmondtam a kis-lánynak, hogy néhány éve kezdtem grafológiával foglalkozni, s milyen furcsaság jutott az eszembe, ahogyan az írását megláttam. Kiült a döbbenet a gyerek arcára, majd sírásban tört ki. Elmondta, hogy az apukája molesztálja, amikor az édesanyja nincsen otthon, de olyan is volt, hogy az édesanyja aludt, s az apja magához rendelte. Ugyan nem erőszakolta meg, de minden egyéb kívánságát teljesítenie kell. Senkinek sem merte elmondani, mert az apja megfenyegette. Megnyugtattam a gyermeket, hogy valamit intézni fogok a védelmében. Először az anyukájával beszéltem, de ő is nagyon zavarban volt, az volt az érzésem, hogy tud a dologról, csak leplezi. Arra gondoltam, hogy egyrészt védi a férjét – sajnos a kislánya ellenében –, másrészt nagyon szégyelli, hogy a dolog kitudódott. Mindenesetre nem akarta továbbvinni az ügyet.

Úgy éreztem, hogy a kislány védelmében nekem kell lépnem, s felvettem a kapcsolatot a Gyermek és Ifjúság Védő Intézettel, ahová a vezető jónak látta őt felvenni, s átmenetileg elhelyezni. A pszichológusi vizsgálatok sajnos megerősítették azt, amit a gyermek elmondott, s megindult a vizsgálat az apa ellen. Az anya kérte, hogy a gyereket adják vissza neki, de a GYIVI vezetője nem akarta visszaadni abba a környezetbe, ahol az anya valamilyen okból nem védte meg a gyermekét.

Az apát a munkahelye tisztázta a vád alól – rendőr volt –, mert nem volt tanú, s nem volt erőszak, a pszichológus véleményét nem tartották perdöntőnek. Az anya elvált az apától, s a férfi elköltözött, így a gyerek 2 éven belül hazakerült. De lelkileg megviselték a történtek, szinte menekült otthonról, 18 éves kora előtt szült, s a gyerek apja nem maradt mellette, úgy érezte, hogy tönkrement az élete. Nemrég véletlenül találkoztam vele. Most 26 éves, de már nem sokat vár az élettől, elvesztette a bizalmát az emberekben, mert gyermekként teljesen megingott a biztonságérzete, nem találja a helyét.

Befejezésül még egy érdekesség a grafológia és a pedagógia kapcsolatáról. Tavaly nyáron egy ásvány-vizet forgalmazó cég családi napján grafológusként működtem közre Zádor Erzsébettel. A gyerekeknek szánt színházi produkció egyik művészében egy 43 éve nem látott ismerősömet véltem felfedezni. Ő 14 éves volt, amikor utoljára láttam, én 12. A lánynak az édesanyám volt az osztályfőnöke és magyartanára az általános iskolában. Odamentem hozzá, mondtam a nevét, s elmondtam, honnan ismerem, ezután ő is rám ismert. S a számomra is döbbenetes módon ott, akkor megjelent előttem a színésznő 43 évvel ezelőtti írása – sokszor olvastam el a magyar irodalom dolgozataikat –, és leírtam, hogy milyenek voltak a zónaarányai, a kezdővonalai, a hurkai, az egész írásképe... ő meg-lepődött, és helyeselt…

Ebben a pillanatban tudatosult bennem, hogy már kisgyerek korom óta érdekelt tudat alatt az írás, s ezért nem lehetett véletlen, hogy amikor a grafológia tanulásának lehetőségét megláttam, megdobbant a szívem, hogy ez az én utam!

(Forrás:Grafológia folyóirat)

Pándy András

Pándy András írása

Amikor először került a kezembe a Tas aláírású levél, még nem tudtam, hogy kinek a kézírását tartom a kezeim között. Az A/5-ös méretű levélpapíron középre helyezve volt látható a szöveg, mintha egy verset írt volna le valaki a lapra.

A bal margó nagy volt a papír méretéhez képest, - hiszen ebben az esetben sok a 2,5 cm - és feszesen egyenes, a jobb margó szintén ugyanakkora, de a szótagoknak megfelelően hullámos.

A sorok egyenesen futottak, szinte azonos távolsággal, a betűk enyhén jobbra dőltek, s szépen formáltak. Első ránézésre az látszott, hogy rendezett írásképpel van dolgunk. A viszonylag szabályos, a saját sztenderdjét jól tartó írást az önmagukkal és másokkal viszonylagos harmóniában élő emberek szoktak írni.

De közelebbről megnézve, többszörösére felnagyítva már láthatóvá válnak az írásban azok a rendellenességek, melyek annak a jelei, hogy az illető problémás személyiség.

Minél tovább néztem az írást, annál több rendellenesség, és probléma került a felszínre, s ezek közül sok ok-okozati összefüggésben volt egymással.

Sajnos, a mellékelt fénymásolat már egy, az írásról kinagyított fóliáról készült, ennek a sokadik fénymásolatnak tudható be néhány helyen, hogy nem folytonosak a vonalak. De még így is jól nyomon követhetőek azok a jelek, amelyeket vizsgálni érdemes, hiszen ezek szinte mind nagy nyomatékkal íródtak, - jelezvén az ezekbe a betűkbe és betűelemekbe belehelyezett pszichés és fizikai energiát.

A feszesen egyenes bal margó a szigorú családi, főleg anyai nevelés hatását mutatja, s a nagy méret pedig arra utal, hogy az író személy ettől el akar szakadni. A családi problémákra utalnak a „d” betűkben látható csomók, a fel nem dolgozott lelki görcsök, traumák jelei, de lehetnek a jelenlegi családban előforduló problémák is. (1. nyíl)

Az egyén személyiségére, egójára utaló úgynevezett énképbetűkben, az „e”, az „a”, az „o” betűkben is láthatóak ezek a csomósodások, és emellett hurkok is, amelyek elhatárolódásokra, titkolózásra, bizonyos információk elrejtésére is utalhatnak. (2. nyíl)

Feltűnő az „r” betű váratlan és indokolatlan megvastagodása, úgy néz ki a betű, mintha a sugárveszély jelét látnánk. Az „r” betű a karrier betűje, s bizony ez a betű, ez a karrier nagyon „piszkos”. (3. nyíl) A „megszokott mederben” kifejezésben a „k” betű „h” betűvé modulálódott, ami annak a jele, hogy a munka („k”) kapcsolatban áll a kommunikációval, („h”) valószínűleg beszéd a munkája. (4. nyíl) (Persze az is lehet, hogy csak beszél, de nem dolgozik). Mindenestre ez a jel-együttes úgy is értelmezhető, hogy jó a kommunikációs készsége, de a karrierben valami nem stimmel, valami rendellenesség van.

Szinte kiemelkedik az írásból az „f” betű nagyon furcsa, csomós, piszkos, egyenetlen nyomatékú kivitelezése. (5. nyíl) Ez a betű az érzelmek megjelenése az írásban, valamint a férfiaknál a szexualitás kiélése. Döbbenetes ez a vastag, egyenetlen, görcsös betű, s a mögöttes tartalom. A szexualitás másik betűje a „g” betű, s ez is rendellenesen íródott. (6. nyíl) Hatalmas hurokszár nyúlt le, 5-ször olyan hosszú, mint amilyen magas a „g” betű fejrésze. Ez a hosszú hurokszár rendellenesen erős szexuális étvágyról és késztetésről árulkodott, s még problémásabb, hogy horoggal végződött, mint ami erősen beleakaszkodik valamibe. S ez a valami a „t” betű (7. nyíl), ami a vezetés, a döntés, a hatalom, a dominanciaigény megjelenése. Ez arra utal, hogy a szex és a hatalom kiélése összefonódott. Ráadásul a hatalom, a vezetés is roppant erőszakos, az áthúzás hosszú, nyomatékos, ami az ambícióra utal, s a végződése olyan, mint a nyílhegy, amibe beleakad, azt tönkreteszi. Az egymásba beleakadó betűk annak is a jelei, hogy az így író ember úgy gázol át az embereken is, mint ahogyan a sorai egymáson, ez tehát a nyílt agresszió jele.

A másik „t” betű forma, amit ez az író ember erre a papírra vetett, szinte propeller alakú (8. nyíl), vagy másképp nézve virágszirmokra emlékeztet. Mivel a betűben eredetileg nincs is hurok, minden egyes plusz hurok plusz örömet mutat, így együttesen már szinte elszáll, ez narcizmusra is utal, és akkora hatalmi mámort és hatalomvágyat mutat, mint aki azt gondolja magáról, hogy mindent megtehet, akár az Isten. Ez volt a rövid elemzésemnek a lényege.

Azóta összeállt a kép. Mára már ismeretes előttünk Pándy életrajza és pályafutása. S az elemzés megállapításai és a feltárt események nagyon is összevágtak egymással.

Hiszen Pándy nem volt valójában lelkész, csak ál-lelkész, akinek a munkája a beszéd, lásd k-h betűcsere. S mivel megtévesztéssel és csalással került ebbe a pozícióba, nem véletlen a piszkos karriert jelentő, szabálytalanul vastagodó „r” betű.

A családi problémákat régről magával hurcoló, feldolgozni nem tudó, s újabb problémákat generáló ember jelenik meg a görcsös „d” betűkben, valamint „a”, „e”, és „o” betűkben.

Az érzelmeket és a szexualitást normálisan ki nem élni tudó férfiban a hatalomvágy összemosódik a szexussal, az erőszakkal, és ez látható az „f” illetve a „t” vel összeakaszkodó „g” betűben, a propelleres „t” betűben, s mint már tudjuk, a felesége megölése, a lányával való vérfertőző kapcsolata áll ennek a hátterében, ez volt a tudatában, s ez volt a tudattalanjában is.

Az írást ugyanis az ember tudatosan hozza létre, de a tudattalan is változtatja az írásképet. A lélekben lejátszódó folyamatok, az ember cselekedetei, a mindennapi gesztusok szinte leképeződnek, - Allport szerint az írás kikristályosodott gesztus - s így láthatóvá váltak ebben az írásban ennek a minden tekintetben súlyosan deviáns embernek a lelke sötét bugyrai.

(Forrás: Igazságügyi Szakértők Lapja 2006.)