Frank Sinatra írása | Kedvenc írásaim egyike
Lendületes, jó esztétikai érzékkel rendelkező, határozottnak tűnő férfi képe bontakozik ki az írás mögül. A fejében rend van, kifejezetten jól strukturálja az információkat, a tennivalókat. Szintetizáló gondolkodásmódja mutatja, hogy nem ragad le a kis részleteknél, az egészet átlátja, nagyobb egységekben, sőt távlatokban is gondolkodik. Tervezésében pontos, tartja magát az előre eltervezettekhez, hogy mikor kezd munkához, és a megvalósítás során sem hajlandó sietni, a saját tempójában végzi a feladatait, nem hagyja siettetni magát.
Energiabeosztása ennek ellenére nem tekinthető teljesen egyenletesnek, hiszen impulzív lélek, akit az érzelmei, érzései nagyban befolyásolnak a tevékenysége végzése közben. Az elvállalt feladatokat korrektül végigviszi, megbízhatóan teljesít. Domináns személyiség, aki nem hagyja, hogy mások dirigáljanak neki, ő szereti megszabni az ütemet a valóságban is, és képletesen is. Kritikai készsége erős, ennek alkalmanként hangot is ad.
Szívesen és örömmel kezdeményez és tart meg kapcsolatokat, annak ellenére, hogy érzelmileg nem teljesen kiegyensúlyozott. A lélek, az érzelem ritmusos áradását néhol megtorpanások szakítják meg, ahol az ész és az akarat töri meg egy kicsit a sodró lendületet. Noha nyitottan fordul mások felé, önmagára nézve zárkózott, nem szívesen enged bepillantást a lelki történéseibe, a kételyeibe. Törekszik a harmonikus életvitelre, én-vezetése stabilnak tűnik, hangulati ingadozásain felül tud emelkedni, ezek nem zavarják az életvitelét. Kommunikációs készsége átlag feletti, nem keresi, inkább kerüli a konfliktusokat.
Nagyon érzékenyen reagál a külvilág ingereire, s könnyen lehet hatni az érzelmeire, amelyek ilyenkor elragadják. Az ésszel és akarattal elhatározott döntéseibe beleszólnak fel-feltoluló érzelmei. Az érzelmek kiélése azonban kissé problémás lehet, fel nem dolgozott kudarcok, rejteni való élmények nyomai kísértenek, amelyeken nem tud túljutni.
Ösztöntörekvései erősek, de ez nemcsak a szex-késztetésre igaz, hanem a tudattalannal is élő kapcsolatban van, ez az az életerő, mely az alkotáshoz a tüzet, az energiát adja. Az írás élő lefutási ritmusa és könnyed eleganciája sejtetni engedi, hogy gazdag lelki életet élő emberről van szó, aki számára a mozgásnak, a ritmusnak, lendületnek és az esztétikai élményeknek is fontos szerepe van.
Ez az írás az egyik kedvencem. Úgy 8-9 éve kaptam az egyik grafológiát tanuló hallgatótól, aki egy újság szerkesztőségében dolgozott, s az akkori főszerkesztőtől – férfi, 51 éves, jobbkezes – kapta elemzésre.
Első pillanatban megkapott az írás lendületessége, a szellem szárnyalása, a világos gondolkodásra utaló jó tagolás, az éles vonalvezetés, a tiszta ész megnyilvánulásai. Olyan férfinek tűnt az írás mögött álló ember, akit sok mindenért lehet tisztelni.
Tetszett az is, hogy az írás enyhén jobbra dőlt, jelezvén azt, hogy a józan gondolkodás, a magas szellemiség nem tudja mégsem teljesen elnyomni az érzelmeket, árulkodik az írás dőlésszöge. Természetesen tudtam, hogy a gyorsaság, a lendület, a haladás szolgálata is megdöntheti jobbra az írást, de az „m” és „n” betűk girlandos képzése, a néhol erős kötöttség az érzelmek felé billentette az egyensúlyt.
Az első pillanatban úgy tűnt, hogy a saját standard tartása végigvonul a papíron, de jobban megvizsgálva az írást, látszott, hogy változik a betűméret, néhol ingadozik kissé a dőlésszög, vagyis az írás szerzője meglehetősen érzékenyen reagál a környezet jelzéseire, a külső-belső történésekre, így ez a megállapítás is arra utalt, hogy érzelmekkel erősen átszőtt emberrel van dolgunk.
Szimpatikusak voltak számomra az „r” betűk, ahogyan szinte madár módjára szárnyaltak, a jövő felé mutató karjuk kicsit magasabban, jelezvén azt, hogy mennyire fontos az író személy számára a karrier, s a jövőbeni további karrier. Ezek az „r” betűk, nem veszteségről, karrierhiányról árulkodnak, nem hiányjel alakúak, nem csúsznak le korrupt módon az alsó zónába, nem döf kihegyesedve a végük, mintha a karrier kiélése közben szinte nyársra húzná az esetleges konkurenciát, különálló voltuk azonban azt is jelentheti, hogy gyakran magányosan vívja a harcát.
Az írás lendületes, de nem tekinthető gördülékenyen ritmusosnak, mert az éles vonalak, az időnként kissé szűkké váló betűk az ütemesség felé modulálják. Éppen ezért az írás belső tartásról, keménységről is vall, s az egyenes sorvezetéssel együtt megmutatja az írószemély határozottságát, bátor kiállását, esetlegesen konok következetességét.
Az írás viszonylag nagy és egyenletes nyomatékából az olvasható ki, hogy a férfi nagy energiatartalékokkal rendelkezik, s elég tervszerű és rendszerszerű ahhoz, hogy ezt egyenletesen ossza be. Egyébként is látható az egyenletes bal margóból, az arányos térbeosztásból, a jó tagolásból, hogy a tervezés és a szervezés az erős oldalai közé tartozik. Világosan strukturálja a mondanivalóját, jó rálátása van a dolgokra, folyamatszemlélete kiváló, a fejében rend van, ahogyan ez az arányos elhelyezésből, a nagy sortávolságból, a viszonylag jó kötöttségből látható.
Kombinativitása, kreativitása az összekötött ékezetekben, a ligatúrákban, az egyéni betűképzésben nyilvánul meg. Fantáziája nem ragadja el, inkább racionálisnak mondható. Szerencsésen ötvöződik benne az analizáló és szintetizáló gondolkodási, megközelítési mód.
Munkáját hivatásszerűen végzi, a világhoz való hozzáállására az elvhűség, és a kapcsolat hűség is jellemző, ahogyan ezt az írás határozott vonalvezetése, s az egymás mellett látható szinte teljesen egyforma mássalhangzók mutatják.
Nyilván nem mentes ez az ember sem a kisebb-nagyobb hibáktól. Az erősségei mellett, - amelyektől sikeres lett, - megvannak a maga gyengeségei is, de most nem a gyarlóságok bemutatása volt a cél, hanem az, hogy miért szimpatikus nekem ez az írás, s milyen erényekkel rendelkezik az írást létrehozó ember.
(Forrás:Grafológia folyóirat)