Vékony Györgyi
Grafológus, grafológiatanár, képzési szakértő
Rajzok szimbolikája
Rajzok anyák napjára | Dalma és családja
Gyermekrajzok anyák napjára
Rajzolni jó, rajzolni öröm! Örül a kisgyermek, ahogyan megkaparintja az íróeszközt és vonalakat húz vele, nyomot hagy a papíron. Örül a gyermek, ha rajzol, mert a rajzolás mozgással jár, s a gyerek lételeme a mozgás, sokszor még az egész teste mozog, ahogyan a szöges, vagy ívelt vonalakat húzza. S örül a már nagyobbacska, óvodás, iskolás gyermek annak, hogy létrehoz valamit, hiszen a rajz egy akarattal, és akarattalanul is létrehozott önvallomás, egy alkotás.
Különös öröm töltheti el a gyerekek szívét akkor, ha az édesanyjuknak rajzolnak, s főleg akkor, ha a szeretetüket, hálájukat mutathatják meg vele, így anyák napja körül.
Cikkemben 3 rajzot mutatok be, 10-11 éves kislányok rajzolták őket, láthatóan más-más családi kapcsolat-rendszerben felnőve.
Az 1. sz. rajz derűs, vidám színei szinte jókedvre derítik az embert. Uralkodó szín a napsárga, ez a határozott, férfias szín, mely a tudat, tudatosság színe is. Ezen a rajzon nemcsak a Napot színezi így, hanem napsárga az édesanya ruházata, s a kislány nadrágja színe is. Mindkét alak ruhája piros színnel, a szeretet, az erő, az érzelmek, s a dinamizmus színével vannak kiegészítve, sőt, ilyen érzelemdús sugarakat szór a Nap is. Bár alakjának szögesedése jelzi, hogy a szeretet, a derű, az optimizmus nem a leglágyabb módon fejeződik ki ebben a családban. Az édesanya határozottságát, férfias attitűdjét jelezte a napsárga szín is. A lila színű orgonacsokor mellett orgonabokrok látszanak még a rajzon, a füvön kívül mást nem is ábrázol a kislány. Ez a sötétlila azonban a hatalmaskodás, a zsarnoki hozzáállás színe is, nem lehet véletlen, hogy a napsárga mellett ez uralja a rajzot.
Mind az édesanya, mind a kislány mosolyognak, s az arcuk is hasonlít egymáshoz, ez mutatja a köztük levő szeretetet. Mindkét karral egymás felé fordulnak, vagyis igénylik is a kommunikációt, de érdekes módon mindkét alaknak a bal keze jól, a jobb keze gyengébben, sőt, kissé torzan van megrajzolva. Ez akár azt is jelezheti, hogy a kommunikációjuk esetleges sikertelenségéért nem önmagukat – bal kéz – hanem a többieket hibáztatják – jobb oldali, azaz a szociális felé nyújtott kéz.
A rajzon sok a fehér, az én-idegen terület, az alakok a levegőben lógnak, ezek azért a jelenlévő problémákra utalnak, s a fű színezése, a harmónia zöldje sem egységes, inkább a vágyott harmóniát tükrözi.
A rajz mégis békés, szeretettel teli, igazi anyák napi rajz, amin a szeretet és az egymásra figyelés uralkodik.
A 2. sz. rajz érdekes egységet mutat, a két alak, az édesanya és a gyermek szoros, de nagyon zárt egységet alkot, ezt erősíti az őket árkádosan, búraszerűen lezáró virágok halmaza. A sárga virágok arról a vágyról is árulkodnak egyben, hogy a kislány igényelné az apja védelmét, mellyel mindkettőjüket beborítaná.
Az alakok természetellenesen soványak, szűkek, ez a szorongás jele a rajzokban. S ha hozzávesszük, hogy mindkét alak majdnem fekete – a bal oldali emberke sárga, piros, zöld, kék színek kavalkádjából lett összerakva, a másik alak piros, kék és fekete színekből, elmondható, hogy a rajz meglehetősen depresszív környezetet mutat.
A bal oldalon álló alak az anya, aki színesebb egyéniség, ferde mosolya nem a boldogságot jelzi, a zsarnoki lilába öltözött kislány az, aki egyenesen mosolyog.
Egymáshoz közel állnak, szorosan fogják egymást, de érdekes módon mindketten máshová néznek, olyanok, mint akik szeretnének már kilépni ebből a helyzetből, de a másik olyan erővel tartja, hogy mégse tudnak. A kislány jobb kezével szinte lefogja, lenyomja anyja bal kezét, s érdekes az is, hogy nem rajzol senkinek tenyeret, ujjakat… nincs mivel valójában megfogni egymást. Olyan a rajz, mintha azt fejezné ki, hogy egymáshoz vannak rendelve, de igazi, mély kommunikáció nem zajlik köztük.
A bútorok, az ágynemű sötét színe sem szívderítő látvány. Ennek ellentmond ugyan a felirat, s a piros szív… de ezek közhelyek, a valódi tartalom az alakok egymáshoz való viszonya, ahol a szoros kapocs egy kicsit a külvilágnak szól, hogy lám, nagyon szeretjük egymást.
A papír jobb oldalán, a jövőben, egy nagy macskához szorosan hozzábújik a kismacska, ez az intimitás az, amit a kislány valójában igényelne, s rajzban így tudja ezt a vágyát kifejezni.
A 3. sz. rajzon nagyon megbillen a képi egyensúly, a lap jobb oldala szinte teljesen üres, de hogy mégse legyen fehér a papír, a férfias sárgával borítja be a kislány. Ebből is vélelmezhetjük, hogy fájó az apa hiánya, s ha már nem vesz részt aktívan a gyerek életében, akkor legalább az apai hangulatot varázsolja oda a kislány.
A felirat hangsúlyos, túldíszített. Ha jobban megnézzük a feliratot, látható, hogy az „anyák” szóban az „y” utólag lett beszúrva, jelezvén azt, hogy a gyerek írásában az anyát jelentő „y”-ról majdnem elfelejtkezett a gyermek! S a „K” betű olyan, minta X lenne, vagyis a konfliktusok betűje. S mindez az „anyák” szóban, aminek így fokozott a jelentősége!
A gyermek, aki „szép anyák napjá”-t mondana – nincs a képen, mintha az ő kis személye nem is lenne fontos…
Annál hangsúlyosabb viszont az anya! Hatalmas a feje, modorosan van kifestve, mereven néz maga elé, a szája nem mosolyog, hanem vicsorog, összes foga kilátszik, eléggé félelmet ébresztő! A fejhez képest nagyon kicsik a karok, a kezek nem lágyan, nem kedvesen kommunikálnak, hanem nagyon is célra törően nyújtja előre. Ezekkel az ijesztően vörös karmokkal nem is lehet valójában magához ölelni senkit, még felsértené… lehet, hogy a bántástól való félelem miatt nem rajzolta magát oda a kislány?
Az anya mereven nyúl a virágcsokor felé, a mohóság szinte kiül az arcára, láthatóan nagyon meg szeretné kaparintani a neki szóló ajándékot…de mit tudna cserébe adni?
Nem lehet igazán könnyű dolga ennek a kislánynak az általa ábrázolt anyjával, aki a rajz szerint nem éppen szeretni való, inkább félelmetes. Ennek ellenére ő ad a formára, a külsőségekre, ahogyan szokás, ő is megajándékozza az anyukáját egy anyák napi rajzzal, de az alkotáson látszik, hogy nincs köztük bensőséges kapcsolat, hiányzik az öröm, a szeretet a rajzról.
Az első rajzon az egymásra figyelés, az anya és gyermeke közt lévő szeretetteljes kapcsolat látszik, a második rajzon az erős kötődés, a szeretet kifelé való mutatásával, a harmadik rajzon pedig már fel sem fedezhetők az igazi szeretet jelei. Mindez természetesen nem a gyerekeken múlik elsődlegesen, hanem az édesanyákon! Ünnepeljük az igazi édesanyákat tiszta szívvel, s nagyon jó lenne, ha minél több gyerek rajzolna az első rajzhoz hasonló érzelmeket mutató képeket!
Nem véletlenül választottam ezeket a rajzokat, mert meg akartam mutatni, hogy milyen soruk van a leendő édesanyáknak, hogyan viszonyulnak a saját édesanyjukhoz, milyen mintát visznek magukkal a felnőtt korukba, mit tudnak majd tovább adni, mennyi érezhető szeretetet tudnak majd nyújtani a gyermekeiknek, mely majd tovább sugárzik másokra. A szeretettel teli attitűd már gyerekkorban eldől, ezért meghatározó az anya-gyerek kapcsolat, s a kicsiben (vagyis a családban) hűen mutatja, hogy a nagyban (vagyis a társadalomban) mennyi szeretettel, mennyi gondoskodással, hogyan alakulnak az emberi kapcsolatok.
(Forrás:Grafológia folyóirat)
Dalma és családja
Ez a 6 éves kislány derűs, vidám gyermek. Láthatóan szerető család veszi körül. Már jól el tudja helyezni magát térben és időben, 6 éves létére nem követel különösebb előjogokat magának, érzi, hol a helye, s el is fogadja azt. Élénk színekkel ábrázolja a család tagjait, sőt, még a jó szomszédokat, vagy a külföldön élő rokonokat is ide számítja, az ő kis szívében a szeretet az úr, ide sokan beleférnek. Minden alaknak szépen kidolgozott karja, keze van, ez arra utal, hogy szívesen és ügyesen kommunikál, kitárja karját a többiek felé, kedves, nyitott gyermek.
Rajza határozott vonalvezetéssel készült, több esetben nem rajzol fekete ceruzával határokat, hanem rögtön színessel dolgozik, ez arra utal, hogy nem szokott sokat hezitálni, szeret azonnal belevágni a dolgokba.
Emberábrázolása korának megfelelő, sőt néhány szempontból meghaladja azt. Különbséget tesz nagyi és Szandi cipői és a többieké közt, vélelmezhetően hűen ábrázolja a hajviseleteket is, jó, sőt pontos megfigyelő. Aprólékosan dolgozik, nem kapkod, megadja a módját, de ugyanakkor nem a monoton feladatok izgatják, szereti a változatosságot mindenben. A családban édesapja mellé áll, talán ő a legfontosabb most az életében, de ugyanakkor nem rajzolja magánál nagyobbra, sőt, inkább kisebbre. Ez azt jelentheti, hogy a családban nem az apáé a döntő szó, nem neki van a legmagasabb rangja.
Önmagát édesanyjával hozza egy szintre, egy méretre, ruhájuk jellege is hasonlít, még a színezése is félig, és mindkettőjüknek hosszú hajuk van. Amennyiben ez nem így van az életben, akkor ez azt jelenti, hogy legalább annyira szereti az édesanyját, mint saját magát. Ez viszont arra utal, hogy pozitív énképpel rendelkezik, nem húzza össze magát felnőtt társaságban sem, hanem egyenrangúnak éli meg a helyzetét. Az ünneplő sereg alá szépen húzott vonalakból emel zöld dombokat, a zöld szín egyben azt is jelenti, hogy harmónia van az életében, hiszen a színezés jellege nem zaklatott, hanem nyugodt. A szép, tiszta színek színes, gazdag érzelemvilágról árulkodnak.
Önmagát pirosba és kékbe öltöztette, a piros a szeretet, a tűz, az energia színe, a kék a békességé, nyugalomé, az anyai szereteté. A mellette álló édesapja is hordja magán ezt a színt, nem véletlenül rajzolta maga mellé őt a kislány. Az apán még az egészséges agresszivitást, férfias értékeket jelentő narancssárga szín a meghatározó. Érdekes, hogy az anya is ebbe a színbe van öltöztetve, vélelmezhetően neki is erős szavazati joga van a családban, ha nem a legerősebb, hiszen még a tűz és energia pirosát is viseli.
Érdekes a nagyi levendula lila színbe öltöztetése. ( talán a régi, levendula illatú 4711-es kölni a kedvence?) A szeretetet sugárzó Nap is az anyai oldalon látható. Az egész rajz azt jelzi, hogy Dalma szereti a biztos talajt a lába alatt, szinte csak a lap egyharmadát rajzolja be, egyedül Edit néni emelkedik kicsit magasabb régiókba, a szellemi szféra felé. Talán tőle hall olyan dolgokat a kislány, ami kicsit kiemeli a hétköznapok világából. Ő is érzi, hogy nagyon üres fent a lap, - vélelmezhetően a szellemiek irányába, a tudás birtoklása felé még nem nyújtogatja a karjait, - jól érzi magát az őt körülvevő, körülölelő körülmények között és szépen, harmonikusan bekékíti a rajz felső részét, hogy valamennyire helyreállítsa a képi egyensúlyt.
Érdekes az elvarázsolt család rajza is.
A leghangsúlyosabban Dalma saját magát rajzolta meg, meleg barna színnel, ami az érzelmi biztonság színe. A rajz baloldalán, az anyai oldalon, a múltat is jelentő biztonság helyén mosolyog. Édesanyját nyuszinak ábrázolta, aki áll, és vélhetően tiltón, vagy intőn emeli fel a kezét. Ellentétes a nyuszi ábrázolással a narancssárga szín, a kismértékű agresszivitás színe. Határozott körvonalai jelzik, hogy határozottan áll a sarkán, kiadja az ukázt.
Az édesapát bár oroszlánnak ábrázolta, ez az oroszlán nagyon bizonytalan, szinte nincsenek is körvonalai. Olyannak tűnik a rajz alapján, mint aki szeretne oroszlánként fellépni, de nincs meg hozzá az ereje. A leghangsúlyosabb az oroszlánon a bajusza, és a farka, vagyis a férfias értékei, bár az oroszlán majdnem, hogy behúzza farkát. De a szája nem látszik, nem szokott oroszlán módjára üvölteni. Azt nézi, hogy mit is mutat a nyuszi. Nagyi báránynak látszik, bizonyára szelíd, aranyos néni. Szandi erőteljes macskának van ábrázolva, aki már-már tigrisként jelenik meg, vagyis harcias kis hölgy lehet. Bezzeg Edit néni kisegérként „lapos kúszásban” közlekedik ebben a társaságban.
Összességében elmondható, hogy Dalma szeretetteljes, nyugodt, biztonságos hátteret nyújtó családban nő fel és harmonikusan fejlődik a személyisége, főként az érzelmi világa. A harmónia zöldje ezen a rajzon is látható, a hatalmasra rajzolt Nap élénk narancssárga színben pompázva szórja a szeretet sugarait az anyai oldalon, bár ez nem mindig teljesen kiegyensúlyozottan történik, hiszen a Nap egy kissé zaklatottan van színezve.